Önmagunk ócsárlása azt jelenti, hogy nem hiszünk saját isteni természetünkben, szépségünkben, életerőnkben, kreativitásunkban, tökéletességünkben, vidámságunkban .. annak az isteni Istennek a lényegében, akivel azonosak vagyunk.
Mindaddig, amit fenntartjuk az ítélkezést önmagunkkal szemben, a felhatalmazás és ébredés csak szavak lesznek.
Miért olyan nehéz elismerni magunkat? Mert ha nem kritizáljuk magunkat, akkor meg kellene érinteni a saját szeretetünket. Ennek a szeretetnek a megérintése képmásunk elérzékenyülését jelentené. S még mindig azt gondoljuk, hogy képmásunk ellágyulása biztonságunk elvesztését jelenti.
Az önmagunkkal szembeni kritika gyilkos dolog, mert a testünkbe zár bennünket. Az önszeretet hiánya az ítélkezés egy másik kifejezése, amely olyan negatív energiákat hoz létre, amely önmaga közé zárul.
Semmilyen vágy vagy manifesztáció nem jöhet létre, amíg kifogása van önmagával szemben.
Amilyen mértékben lebecsüli magát, olyan mértékben fogja ismerni a boldogtalanságot és gyötrődést, mert önmagunk megítélése a leghatásosabb mérgező energiát jelenti.
