MEGBOCSÁTOTTÁL-E VALÓBAN?

Becsüljük, értékeljük a másikat !

Nagyon sok szó esett már az önbecsülésről. De ahhoz, hogy az önbecsülésünket megtépázzák, sokszor nem elég saját "lebecsülésünk",  kellhet hozzá a leértékelő partner. A partner lehet életed párjától anyádig bárki, akinek adsz a szavára. Sőt azok is nagyot tudnak rúgni rajtad, akiknek tulajdonképpen nem érdekelhetne a véleménye. De egy jól irányzott megalázó megjegyzés legtöbbször betalál. 

Miért is találkozol ezekkel az emberekkel? Alapvető helyzet, hogy ha "megírtad" a sorsodban ezt a témát, mint megtanulandót, írtál hozzá partnereket is - hisz semmit sem bízunk a véletlenre. Ezek a megírt partnerek aztán halálbiztosan addig alázgatnak, míg el nem jutsz a kérdésig, MIÉRT, és jó esetben megkeresed a választ.  De erről már írtam. 

Ha tehát a születési kódodban van 3-as, vagy 9-es, megírtad magadnak, nem igazán reklamálhatsz.

De nézzük a másik oldalt. Miért akarnak másokat lejjebb húzni, kritizálni, beszólogatni nekik. Megvigasztallak - legtöbbször nekik is önbecsülés problémájuk van, csak palástolják kritikus viselkedésükkel. Hisz, ha lehúz, maga alá gyűr, máris értékesebbnek tűnik - elsősorban saját maga előtt, de ha vállalod a lábtörlő szerepet, előtted is nagyobbnak tűnnek az  alázók. Pedig csak lehúzott, mert valójában többre tart, de ezt nem engedheti meg, neki kell lennie a tökéletesnek, neked a megalázottnak.

Ha ezzel tisztában vagy, máris másként nézel a "kritikusodra" - nyugodtan gondold ilyenkor, nocsak kisebbségi komplexusa van, amit kompenzálni akar !? És itt nyugodtan mosolyogj magadban - és nyugodj meg, nem veled van a baj. 

De másokat megalázni nemcsak szavakkal lehet. Van olyan formája is, amikor a másik munkáját nem becsülik. Biztos láttál már olyat, hogy egy gyermek, vagy társ maga által készített tárgyat ajándékozott szerettének. Ő viszont épp hogy nem dobta félre - vagy igen - , mert nem értékelte a sok befektetett munkát, időt, szeretet, amellyel készült. Talán egy nagyobb, drágább ajándékra számított, és nem tudta leplezni csalódását.

Vagy vegyük azt, amikor valaki a neki készített, vagy vásárolt ajándékot továbbadja, lehetőleg olyan személynek, akinél később felbukkan a tárgy, "lebuktatva" a továbbadót. Ha nem becsülik a másik munkáját, tulajdonképpen az ajándékozót nem becsülik. De, ugyanezek az emberek, halálosan meg lennének sértődve, ha ők így járnának általad. 

A megbecsülés tehát nemcsak személyes konfliktussal sérülhet, hanem azzal is, ha a munkádat nem becsülik. 

Ha te járnál úgy, hogy mást kapnál, mint amire számítottál, gondold át, hogy reagálsz, inkább "viselkedj", ne sértegesd a másikat. 

Elysabeth Tolnay 

Ha a páciensnek nincs „hite” a pozitív gondolatok hatásosságában

Kezelések során többször találkoztam ezzel a mondattal. "én hiszek neked, de nem tudom elképzelni, hogy ez rám is hatna".Ilyenkor azt kérdőjelezik meg, hogy a kopogtatós módszerrel - a pozitív gondolatok bekopogtatásával az energia rendszerbe -  meg lehet  gyógyulni. A kliens meg van róla győződve, hogy az ő agyára biztos nem hatnak ezek a pozitív mondatok.

Ekkor jönnek a próbálkozások.

Ha azt gondolod, hogy csak egyszerűen nem hisz a spirituális dolgokban.. hosszan mesélsz róla mennyi szemmel nem látható dolgot tapasztalt már az életben - amiből az következik, hogy nemcsak látható dolgok vesznek minket körül.

Elmondod, hogy pl. agykontrollban is olyasmit képzelt el, ami még nincs... és egyszer csak az agya valóra váltotta – ha agykontrollos az illető.

Meditatív állapotban is hihetetlen dolgokat táplálunk a fejébe és valóra válik – ha szokott meditálni és arról jó véleménye van.

De van, aki egyszerűen nem hisz a pozitív mondatok hatásának - mert ő aztán kivétel, őt aztán nem befolyásolja semmi. Negatív alaptermészete miatt azt gondolja, ő a kivétel, akire nem hat a jó, csak a rossz, amiben születése óta tapicskol és amiben hisz.. Nekik szinte sosem jut eszükben semmi jó az életükben, csak negatív dolgokat tudnak felsorolni. Ezen az alapvető negatív hitrendszeren tényleg nehéz áttörni.

Ha jól kikérdeztük, megismertük, akkor tudjuk őket szembesíteni a jó történéseikkel. Ilyenkor jön az, hogy "ja, ezt el is felejtettem". Ugyanis a  jó dolgokat tényleg nem veszi észre, ő a negatívra fókuszál. Így az élet jó pillanatai/évei el is illannak mellette tudatosodás nélkül. 

A legmeglepőbb a következő eset volt. Már több kezelésen is túl voltunk, de még mindig nem hitte az alany, hogy a jó dolgok sulykolása rá is hatnak, biztos ő a kivétel. Majd egyszer csak a következő mondat hagyta el a száját: "tényleg, ha már rájöttem, hogy az eddigi életemet az tette tönkre, hogy családom tagjai (X és Y) folyton negatívan nyilatkoztak rólam, folyamatosan a földbe döngöltek, semminek nyilvánítottak, akkor ez fordítva is kell, hogy működjön. Akkor a jó dolgok folyamatos ismétlése is kell, hogy hasson rám, kell, hogy elhiggyem, hisz látom, hogy a rossz tökéletesen működött." Hogy miért épp most „kapcsolt” ? Talán most jött el gyógyulásának ideje.

Amíg ez a megfelelő idő el nem jött,  már az alapoknál elakadt, nem hitte el, hogy a jó is hat az emberre, nemcsak a folyamatos megalázás. Elhitte a rosszat magáról, mivel  nap mint nap értéktelennek nyilvánították.

Megjelent az Anyaföld c. újságban

http://anyafold.hu/a-pozitiv-gondolatok-hatasossaga/

A lelki terrorról a szakértő szavaival...

Magyarországon csaknem félmillió nő hagyja nap mint nap,hogy a férje megalázza. Sok nő reménykedik abban,hogy megmenthető a kapcsolat és a bántalmazás is abbamarad.
A NANE egyesület tapasztalatai alapján ez azonban tévhit:
„A fizikai erőszak a férfi számára a konfliktus kezelésének eszközévé válik a kapcsolatban.
Kezdetben a férfi esküdözik, letérdel a nő elé: ez volt az utolsó eset, hogy kezet emelt szerelmére.
A nő pedig hisz a férfinak, mert hinni akar.
De tudatosítani kell, hogy a valóságban nem változik majd semmi. Ha a férfi együttműködő, kedves, annak csupán egyetlen célja van, a függőség kialakítása.
Elérik, hogy a nő anyagilag, érzelmileg függjön tőlük. Ha pedig valami csoda folytán a nő mégis kiáll magáért, akkor jön a bosszú. Még hozzá egy életen át tartó bosszú.
De ha valaki szabad, emberhez méltó életet akar, akkor lépnie kell” – mondja a téma szakértője.
***
Egyetértek, ez az én tapasztalatom is a praxisom alapján – az ilyen ember nem változik!