A második csakra egy szent edény, a képzelet és a teremtő erő méhe.
Ez az energia teszi annyira szerethetővé a babákat,és valójában ez az energia dajkálja az embriót.
Magában hordozza az öröm, a szabadság, a nevetés energiáját, távol a traumáktól és az élet fájdalmaitól.
Ez egy védett birodalom, ahol kivirulhat az alkotóerő.
A második csakrában növekednek a babák, itt csiráznak ki a tervek, és ömlik belénk az Univerzum végtelen kreativitása. A második csakra a medence felső részétől a köldökig terjed. Körülöleli a vékony- és vastagbelet - azokat a szerveket, amelyek kivonják az ételből az új sejtek létrehozásához szükséges tápanyagokat - és kiválasztják mindazt, ami használhatatlan.
Ez a csakra az utódok létrehozásában közreműködő szerveket is tartalmazza: a méhet, a petefészket és a petevezetéket. A méh a második csakra jelképe, ami néha tojás alakú, időnként kerek, ténylegesen úgy néz ki, mint egy méh - még a férfiaknál is.
Egy biztonságos, önmagában lévő világ, amelyben legmélyebb energiáid szabadok és felszabadultak. Amíg az első csakra a test túlélése szempontjából alapvető fontosságú, a lélek a második csakránál öleli magához a testet. A hét közül a másodiknak értjük legkevésbé a szerepét. Szerepét rendszerint a hólyag és a belek toalett-funkcióira és a nemi szervek hálószobai feladatára redukáljuk. Pedig csupán egy hatalmas építmény alagsorát jelenti.
