A háláról
"Azért vagyunk a földön, hogy tanuljunk, fejlődjünk.
Ez nehéz feladat, de csak az akadályok legyőzése szerez örömöt.
Mit adhatunk az Univerzumnak azokért a jó dolgokért, amelyeket kapunk?
A legjobb, amit cserébe adhatsz, az a hála.
Reggel, mielőtt bármit teszel ajánl föl olyan sok hálát, amennyit csak lehetséges.
Ha ezt megteszed, végül végtelenül több leszel, mint a ki most vagy.
A hála messzemenően a legjobb tulajdonságod., add hát azt.
Minél hálásabb vagy, annál többet leszel képes elfogadni tőle.
Ha a szíved jelenlétét mint a saját létedet érezni tudod, akkor könnyen átéled a hálát, mert a szívedben él.
Hogy tudod növelni a háládat?
Ha már érzed, hogy te maga a szív vagy, érezd azt, hogy a szív egyre nagyobb.
Ha a szív egyre jobban nő, terjed, akkor nő a hála is és nő a képessége is.
Az baj, ha azt érezzük , hogy a hála valamilyen alacsonyabb rendű dolog. Ha valaki valamit tesz értünk hálásak vagyunk, de baj, ha azt érezzük a hála ereje alacsonyabb, mint az adás ereje.
Meg kell tanulni elfogadni.
Ha rossz dolgok történnek velünk, akkor is tudunk hálásak lenni..
Az egyik módja, hogy összehasonlítjuk egy olyan helyzetünkkel, amikor még rosszabb helyzetben voltunk.
A másik, ha összehasonlítjuk magunkat azzal, aki tíz évvel ezelőtt voltunk.
Ha a legnagyobb bajban is észrevesszük a reménységet, az úgy viselkedik, mint egy mágnes.
Lehúz egy magasabb erőt, amely belénk lép, hogy megmentsen minket.
Ez a mágnes nem más, mint a hálánk, amely mindig több és több szeretetet húz magához fentről.
Hálásak tudunk lenni függetlenül attól, hogy milyen tudatállapotban vagyunk.
Ha hálával mosolygunk akkor földi utazásunk célja eggyé vált törekvésünk kiindulópontjával."
