Sok olyan ember él a földön, akiknek semmilyen társaskapcsolati forma nem való. Amíg társtalan, addig magányosnak érzi magát, ha viszont párra lel, boldogtalanná válik, amiért elveszítette az egyedüllét harmóniáját.
Osho szerint
Mindennek az a kulcsa, hogy megértsük a magány és az egyedüllét fogalmának különbözőségét.
Ő azt mondja, hogy aki nem szerelmes, az magányos, de akinek megadatik az őszinte és mély szerelem, az képes eljutni a kiteljesítő egyedüllétig.
A magányos menekül önmaga elöl, míg aki egyedül van, azt képes feltölteni a saját lénye.
A magány hiányérzet és sóvárgás valami után, míg az egyedüllét egyfajta teljesség és egység megélése, amelyben nincs szükségünk senkire ahhoz, hogy elegendőek legyünk a magunk számára.
A magányos azért esik szerelembe, hogy kapjon, az egyedül élő azért, hogy adjon.
Ha két magányos ember találkozik, kapcsolatukban magányuk hatványozódik, így kizárt, hogy viszonyuk szerelemmé alakuljon.
Igazi tartós és boldogító viszony csak két, önmagában is teljes, egyedül is életképes embernek adatik, akik nem akarják a másik jelenlétével betölteni magukban az űrt..
Ha két magányos ember találkozik, kapcsolatukban magányuk hatványozódik, így kizárt, hogy viszonyuk szerelemmé alakuljon.
Igazi tartós és boldogító viszony csak két, önmagában is teljes, egyedül is életképes embernek adatik, akik nem akarják a másik jelenlétével betölteni magukban az űrt..
