Gondolatok Balogh Bélától

A lefelé húzó erők gondolataiba sokkal több energiát
fektettünk, sokkal többet gondoltunk testi vágyainkra,
szükségleteinkre, vélt vagy valós sérelmeink elrejtésére vagy
megbosszulására.
És sokkal kevesebbet törődtünk gondolatban azokkal a bizonyos „jó" dolgokkal - gondolok itt elsősorban a szeretetre, önmagunk és mások elfogadására, a türelemre és az embertársainknak nyújtott segítségre -,
amelyek az anyagi világ terheit könnyíthetnék.

A szeretetnek gyógyítóereje van.
Aki önmagára szeretettel tud gondolni, alapjáraton
sokkal jobb egészségnek örvend, mint az, akit sötét
gondolatok és félelmek kínoznak.
Meg kell tanulni néha nemet mondani, és meg kell tanulni pihenni, feltöltődni,
szórakozni, még akkor is, ha a legkedvesebb aranyhajú unoka könyörög valamiért.
Meg kell tanulni elfogadni bizonyos dolgokat, ajándékokat, segítséget vagy pénzt. Meg kell tanulni továbbá szót emelni a saját érdek sérülése esetén, és le kell
mondani a korábbi sérelmek következtében kialakult neheztelésről.

A gyermek olyan szülőket fog választani, akiktől bizonyos betegségekre való hajlamot „örökölhet". Azért teszem idézőjelbe, mert valójában nem
öröklésről van szó, és nem a szülők felelősek érte.
A születendő gyermek már eleve magában hordja ezeket a
hajlamokat, és olyan környezetre tud behangolódni, ahol a
szülők szintén magukban hordozzák a hasonló hajlamokat.
A betegségekre való hajlamot tehát nem „örököljük", hanem
magunkban hordjuk.
Ennek oka elsősorban az, hogy nem vagyunk tisztában az univerzális élet törvényeivel és lehetőségeivel, és gondolati, teremtő erőnket még nem
sikerült a béke és harmónia irányába terelnünk.

Aki lélekben gazdagabb, szebb, okosabb,
szorgalmasabb, tehetségesebb gyermeket szeretne magához
vonzani, annak bizony lelkileg fejlődnie kell.
Magasabb szintű tudatosságot kellene elérnie, több harmóniát teremtenie
önmagában és a környezetében.
Pozitív gondolatokkal kellene feltöltenie a mindennapjait.
Mindenben igyekeznie kellene a szépet és a jót látni.
Tartózkodnia kellene minden panasztól,
és minden olyan gondolattól és cselekedettől, ami embertársainak kellemetlen.
És - nem utolsósorban - amint a gyermek megérkezik, őt is támogató, bátorító szavakkal volna jó nevelni.
Bőkezűen kellene bánni a dicsérettel, ha rászolgál, és ha valami rosszat tesz, nem őt kellene minősíteni, hanem a cselekedetét.

A gyermek valójában olyan lélek, aki már több fizikai inkarnációt átélt,
emlékekkel, élmények gazdag tárházával, és saját
gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkezik.
Csalóka dolog úgy gondolni rá, mint aki most látja meg először a napvilágot,
mint aki kicsi és gyámoltalan, és mindenre a szülei fogják
megtanítani.
Még az is megtörténhet, hogy az a lélek, aki most
gyermekedként van veled, előző életedben az édesanyád vagy
az édesapád volt, és erre valamilyen szinten emlékszik is.


Vajon vonzódik-e egy értelmes, szerető szívű, egészséges lélek olyan
szülőkhöz, akik - önzésből és tudatlanságból származó -
veszekedésben, civakodásban, és részben ezeknek
következményeként, betegségektől kínozva élik az életüket?
Gondolom, a válasz egyértelmű.
Hiszen azért jövünk, hogy tovább fejlődjünk, és a korábban, előző életekben elért
eredményeket tovább javítsuk.
Nyilvánvaló, hogy olyan szülőket választunk, akik ezt lehetővé teszik számunkra.

    

..a párkapcsolat energetikájáról

Gondolatok a párkapcsolat energetikájáról

Azt olvastam egy GNM-anyagban, hogy az emberek 75%-a megreked a gyermeki fokon - érzelmileg!

Ez sok mindenre ad magyarázatot számomra.

Például arra, hogy sok - életkor szerinti -  felnőtt  úgy viselkedik, mintha nem értené a felnőtt világ törvényszerűségét.

Mintha ott felejtették volna magukat valahol a királykisasszonyos mesékben a rózsaszín tüllruhácskáikban.

A videó szerint nagy a mi felelősségünk, nekünk kell őket vezetnünk azon az úton, ahol ők megrekedtek.

Nagyon sokan nem értik a párkapcsolatok törvényszerűségeit. Például, hogy nem lehet mindkét félnek egyszerre, egyformán lángolni. Ezek ugyanis energiák. Ahogy az egyik nagyon közel megy, a másik óhatatlanul távolodik.

Tehát ha a párod hirtelen hátrébb lép, nem feltétlenül azt jelenti, hogy már nem szeret, lehet, hogy nagyon közel nyomultál hozzá. Teendő: kissé hátralépsz és megengeded neki, hogy mos mát ő lépjen hozzád közelebb. Engedd meg neki, hogy hiányérzete támadjon irántad.

A másik, hogy sokan elfelejtik a férfiak szeretnek "vadászni"... ! Ha nem engeded meg neki, hogy szép lassan bekerítsen, meghódítson, és közben szerelmes legyen, hanem rögtön megadod magadat, nem kell küzdenie, nem tudja kiélni a vadászösztönét.
Láttál már őzikét aki odamegy a vadászhoz és megadja magát. Ha igen, nem hiszem, hogy egy igazi vadásznak nagy örömet okoz az elejtése.
Ha nem engeded, hogy "meghódítsanak", a játék íze marad ki valahol.

Mondhatjátok sokan, hogy Ti az egyenes kommunikáció hívei vagytok és nem akartok semmilyen praktikát bevetni.. Ezek nem praktikák - illetve úgy is hívhatod - , hanem egyszerű energetikai törvényszerűségek. Ha bárki túl közel megy hozzád, ugye, hogy te is hátralépsz egy pillanatra, mert belemászik az aurádba.

Azt is sokan rosszul csinálják, hogy ha nem jó a kapcsolatuk, elkezdenek kifelé tekingetni és azt hiszik, hogy a párjuk ezt nem veszi észre. Nem tudatosan, de az energia rendszerében, a tudatalattijában jelez a lámpa, hogy valami baj van. Ha ő sem tesz semmit a kapcsolatért egyszer csak azt vesszük észre, hogy a párunk is másfelé nézelődik és ha ez sikeres lesz és jól megcsal minket, persze ő lesz minden rossz okozója. Szépen elfelejtjük, hogy mi kezdtük a fű alatti akna munkát.

Ez csak pár példa volt arra, hogy mennyire nem tanuljuk meg az élet törvényszerűségeit, hiába vagyunk biológiailag felnőttek.

Kinek a felelőssége ez? A család és jó esetben az iskola neveli a gyermeket, de ha a személyisége nem elfogadó, hanem az a típus, aki direkt a tanácsok ellenében cselekszik, akkor sajnos a saját kárán kell megtanulnia ezeket a törvényszerűségeket. Azért jó, hogy a nők általában a barátnőikkel kibeszélik a lelki problémákat, mert ezek a beszélgetések felérnek egy-egy "kezeléssel"!

M.-T. E.