A nyugalom és csend gondolata

OSHO

A nyugalom és csend gondolata senkit nem tölt el izgalommal. Ez nem a te saját problémád. A problémát, mint olyant, az emberi elme okozza, mert nyugodtnak lenni, csendesnek lenni azt jelenti, hogy a nem az elme állapotában vagy.

Az elme nem képes nyugton maradni. Folyamatos gondolkodásra, aggódásra van szüksége. Az elme úgy működik, mint egy bicikli; amíg hajtod, addig megy. Abban a pillanatban, hogy abbahagyod a tekerést, eldől. Az elme egy kétkerekű jármű, csakúgy, mint a bicikli, és a gondolkodásod az állandó pedálozást jelent. Amikor néha egy kicsit elcsendesülsz, rögtön elkezdesz aggódni: „Miért vagyok csendes?” Bármit is teszel, az aggodalmat, gondolkodást szül, mert az elme csak egyetlen módon létezhet – rohanásban: mindig valami után rohan, vagy valami elől rohan, ám mindig rohanásban van. Az elme a rohanásban létezik. Amint megállsz, az elme eltűnik.

Jelenleg az elmével azonosítod magad. Azt gondolod, te vagy az. Innen ered a félelem. Ha azonosulsz az elmével, akkor természetes, hogy ha az elme leáll, akkor neked véged van, nem vagy többé. És az elmén kívül nem ismersz semmi mást.

A valóság az, hogy nem az elme vagy. Valami az elmén túli vagy; ennélfogva feltétlenül szükséges, hogy az elme leálljon, és így ez lesz az első alkalom, hogy tudni fogod, nem az elme vagy, mert te még mindig ott vagy. Az elme eltűnt, és még mindig ott vagy... örömmel eltelve, nagyszerű ragyogással, sugárzóan, tudatossággal, nagyszerű léttel. Az elme színlelt, és te bedőltél neki.

Amit meg kell értened, az az azonosulás folyamata... hogy hogyan tud valaki olyasmivel azonosulni, ami nem ő.