A szívcsakra
Azok az emberek, akiknek jól fejlett szívcsakrájuk van, ennek szűrőjén keresztül látnak, hallanak, éreznek másokat szeretetteljes természetének megfelelően hoznak döntéseket!
Energiáik kifelé irányulnak mások felé, és a szívek közötti kapcsolatot keresik.
A tetteket azok alapján értékelik, hogy azok milyen mértékben csökkentik vagy növelik a szeretetet a világban.
Az olyan ember, akinek a szívcsakrája az uralkodó, inkább a szíve után megy, mint a feje után inkább az érzéseket követi, mint a gondolatot, inkább a szeretetet, mint a logikát!
A szívcsakra képezi az öröm és a bánat kelyhét, és ennek a kehelynek védelemre van szüksége, amelyet a szívburok nyújt.
A szív a feltétel nélküli szeretetet gyakorló szerve, amely boldogan pumpálja életadó folyadékát bárhová, ahol szükség van rá, valóban arra készült, hogy szeressen, ne háborúzzon.
A modern kultúrák egyik problémája az, hogy a szívcsakra túl sok emberben fejletlen, alapelvei pedig aránytalanul kis súllyal nyomnak a latba..! Azonban sok olyan ember is van, aki túlságosan szeret! Ők túlzottan azonosulnak mások fájdalmával, sokat szenvednek mások helyett, érzelmileg megrokkannak, esetleg társfüggővé válnak... végül is nem lesznek alkalmasabbak sikeres kapcsolatok létrehozásában, mint egy összezsugorodott szívcsakrájú ember.
A szívcsakrában lévő smaragdzöld azt mutatja, hogy a szív szeretetteljes energiái nemcsak másfelé mutatnak, hanem az én táplálása is képes.
A szív egy alábecsült szerv a modern kultúrákban..pedig kimutatták, hogy a szívnek van idegrendszere, és az agytól független döntéseket hoz - pl. arról, hogy milyen gyorsan dobogjon. Hajlamos szinkronba hozni az agyat és más szerveket a saját ritmusával. Szívünket követve sokkal messzebbre juthatunk, mint képzelnénk.
"A szívnek vannak olyan indokai, amelyekről az ész semmit sem tud." - Pascal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése