Kezdődjön bármely szerencsés csillagzat alatt egy kapcsolat, előbb utóbb tönkretesszük azzal a belső hozzáállással, mely elvárásokkal, követelésekben, ragaszkodásban nyilvánul meg..!
Egyszer csak elkezd hiányozni valami gyengédség, biztonság, stabilitás - melyet a másiktól várunk el és ő nem tudja megadni..!
Ha azért kezdünk egy kapcsolatba, hogy majd a másik megadja nekünk ami hiányzik, kipótolja a hiányzó részeinket, máris elvetjük a konfliktusok magját.
A társa soha sem tudja boldoggá tenni önt. A boldogság belülről fakad! Már annak is örülhet, ha saját magát boldoggá tudja tenni.
Valamennyien bizonyos okokból házasodunk. De épp ezek az okok válnak később a végzetünkké. A sikeres ember soha nincs otthon, a csodálatos nő ráncosodni kezd..stb.
Ha az okokat keressük, sokan mondják, hogy "de hiszen szerettem"...
...A "szeretlek" számtalan jelentést hordozhat...pl. szeretlek, mert távolságtartó vagy mint apám, vagy olyan segítségre szorulónak tűnsz, mint anyám..!
Ha tehát házasságot kötünk tulajdonképpen nem azt a másikat szeretjük, hanem azt, amit elvárunk tőle, hogy majd értünk megtegye. Festünk róla egy képet magunkban és azt ráruházva szerelmesek leszünk bele.. !! Mivel ennek a képzelt képnek nem tud eleget tenni, egy idő után elkezdünk rá haragudni..! Ő pedig ránk, hisz neki is meg voltak az elképzelései rólunk, aminek pedig mi nem tudunk eleget tenni.!
Ha konfliktusok alakulnak ki, legjobb leülni és újból megismerni egymást - az igazi énjét. Ha őszintén megbeszéljük kinek mi nem tetszik a kapcsolatban, kiderülnek a dolgok - akkor aztán el lehet dönteni, hogy elfogadjuk-e őt annak, aki valójában és még menthető-e a kapcsolat.! Ha ezeket nem tisztázzuk a feszültség csak nő.
A nőt szerelemmel szeretni, ez az igazi cél a férfiak előtt. Egyetlen technikai leírás sem segít, hogy a férfi megtanuljon valóban szeretni..!! A nő egy másodperc alatt rájön, hogy a közeledés igazi szeretet-e, vagy csak kívánás. Sajnos legtöbbször a megfelelni vágyás miatt elnyomja magában ezt a megérzést... de ez később betegséget is okozhat, nemcsak a pár elhidegülését.!
Ha a férfinak és a nőnek sikerül előhívnia magából a lágyságot, és lemerül a létezése, a tudatalattija mélyére, felfedezi önmagában a másikat is, akkor igazi kapcsolat alakulhat ki!
Az a legfontosabb, hogy a másikkal megosszuk érzéseinket. Amennyiben lehetséges, mindig adjuk önmagunkat. Kifejezésre kell juttatnunk, ami lejátszódik bennünk. Cél, hogy minden pillanatban a lehető legszorosabb kapcsolatban álljunk önmagunkkal.. !!
Azok a párok, akik harcolnak a kapcsolatukért leülnek és megismerik egymás amikor már felszállt a rózsaszínű köd és kiderült az asztal másik oldalán egy "idegen" ücsörög!
Ha viszont csak gyűjtögetik a problémákat és az egyik úgy dönt, hogy kilép, már nem sokat tehetünk. Hisz ő annyira sem érdemesítette a párját, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgokat, nem ért meg neki a kapcsolat egy tisztázó beszélgetést, egy átgondolást, hogy van-e még remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése