A rák és a kemoterápia

A rák és a kemoterápia
 

A rák és a kemoterápia témájában már nagyon sok véleményt olvashattunk.

Sok megosztást, cikket láthattunk azzal kapcsolatban, hogy mennyire teszi tönkre az egész szervezetet mellékhatásként a kemoterápiás vegyi anyag.

Sajnos nem tud "csak a rákos szervre" hatni - ez logikus.

Természetgyógyász tanárom, aki egyben 3o-4o éve orvos, a következőt mondta nekünk erről a témáról:

"A kemoterápia az a szer, amit ha túlél a beteg, akkor életben marad.. !!"
Tehát tulajdonképpen egy nagyon erős szervezet,nagyon erős lélek és elhatározottság, valamint erős hit a gyógyulásban kell ahhoz, hogy a kemót is túlélje a rákos beteg.

Ennek ellenére egyetlen természetgyógyász sem veszi magára a felelősséget, hogy akár ellene hangolja a betegét, akár rávegye erre a kezelésre. A döntést a betegnek kell meghozni. Ha hallgat a belső hangjára tudni fogja mi a neki megfelelő megoldás.
Ebben nagy része van a hitnek.. Nemcsak a gyógyulásba vetett hitnek, hanem annak, hogy miben hisz igazán, a lelke mélyén.

Ha olyan hatások érték életében, hogy feltétel nélkül hisz az orvostudományban, akkor ez a módszer akár meg is gyógyíthatja - garancia egyetlen kezelésben sincs e témában sajnos.

De ha tudat alatt fél a kemótól és jobban hisz a természetgyógyászati módszerekben, hogy saját magát meg tudja gyógyítani, akkor nem szabad erőltetni a vegyi anyag bevitelét nála.. Éppen ezért nem is szabad fenyegetni a beteget az orvosoknak sem.. hogy mi lesz ha nem fogadja el a kezelést és jósolgatni neki, ami ugye negatív programozás - orvosi átok. Tudatunkban még mindig erős a paternális tisztelet hagyománya... tehát amit a tanárunk, orvosunk, szülőnk mond szinte szentírásként kezeljük!

A döntés tehát a betegnél van.. de nem árt, ha mindenféle utat, módot megtekinthet, körüljárhat a döntése meghozatala előtt..

A legfontosabb,hogy mindenki önmaga gyógyítója... a többi gyógyító  csak segíti őt az úton.

Egy valamit azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül...
A sorsot..
Azt a sorsot, amit vállaltunk, mielőtt leszülettünk.. Nemcsak emberekkel kötöttünk szerződést, hogy vállaljanak szerepet sorsunk filmjében. Azt is eldöntöttük, hogy mikor milyen körülmények között - betegségben, balesetben, végelgyengülésben lesz vége ennek a földi létnek. Ez nem lehet semmilyen módon elkerülni, megkerülni.

Lehet olyan betegsége valakinek, hogy hetente többször fuldoklik, mégsem hal meg. Érhetik olyan balesetek, ahol minden normális ember elveszítené a életét, ő mégis életben marad.. Mert még nem volt itt az ideje a távozásának..!! Így van ez a betegséggel is.. ha még nincs ideje a halálnak, akkor jöhet a gyógyulás. Ha viszont ideje van a távozásnak, mindegy milyen terápiát kap a beteg.

Persze erről a "szerződésről" és annak tartalmáról mikor már megszülettünk egy hangot sem tudunk.. ! Ez a nagy csapda az életünkben.. De nem mondhatjuk, hogy csak sodródunk bután és semmit sem tudunk tenni..

Például a születésünk számából is megtudhatjuk milyen feladatok megoldásában kapunk kihívásokat életünkben. De rengeteg úton, módon megtudhatjuk, hogy mi végre születtünk, mik  a feladatok, amin keresztül kapjuk a tanítást. Hiszen leszületésünk célja emberi érzelmek megtanulása, amely tanulás persze nem mindig kellemes!

"Az élet célja a küzdelem maga" - Madách

Vannak embertársak, akik megmaradnak az eszünk, iszunk, szaporodunk szinten és akár jól is érezhetik magukat.. , de a "fejlődés" ebben az esetben elmarad..!!

Vannak viszont nagyon sokan, akik a tanítás segítségével mégis a fejlődést választják.

Remélem egyetlen barátomat sem nyomasztja fenti dilemma, mert egészségesek, csodálatosak vagyok mindannyian.

Úgy legyen!
<3