A félelemről

A félelemről

Gondolataink, tetteink vagy a szereteten, vagy a félelmen alapulnak.
Más választás nincs. Ha nem érzünk szeretetet a szívünkben, és magunk körül, gyakran félelemből cselekszünk, és dühvel palástoljuk félelmeinket.
Még ha alig érzékelünk magunk körül szeretetet, az Univerzum szeretete állandó valóság, ezért nem kell tartanunk semmitől.
A félelmet, amelyet időről időre mindannyian érzünk magunkban, végtelenül szorgos, hatékony elménk hozza létre. Attól lesz valósággá, hogy szenvedést okoz, még ha csupán képzeletünk szüleménye is.
Miként a fájdalom, a félelem is figyelmeztetés, hogy változtatnunk kell valamin.
Meg kell vizsgálnunk azt a dolgot, amitől félünk.
Miért nem vagyunk hajlandóak megbocsátani, vagy szeretni?
A szeretet állapota megszünteti a félelmet.
Ha tudjuk biztonságban vagyunk, ha ott vagyunk, ahol lennünk kell, ha azt tesszük, amit kell: semmi sem okozhat kárt bennünk.


Következményektől vagy végeredményektől függetlenül hosszú távon biztonságban vagyunk.
Ahogy a szeretet szeretetet szül, úgy a félelem is félelemet eredményez.
A félelem azt jelzi, képtelenek vagyunk bízni abban, hogy minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell.
Ha önmagunkhoz hűen és az Univerzum törvényeivel összhangban cselekszünk, akkor nincs veszély.
Amire fókuszálunk, az megnövekszik!
Ha tehát arra gondolunk, hogy áldottak vagyunk, az angyalok velünk vannak, az Univerzum a segítőnk, megnövekszik a biztonságérzetünk. Az az érzésünk, hogy szeretetben és gyengéd gondoskodásban van részünk.
Soha többé nem kell tartanunk semmitől.
Ez még akkor is így van, ha az események végkimenetele azt hozza magával, hogy magunk mögött hagyjuk a fizikai síkot.
B. Davis