Miért pont
születési szám szerint festem a mandaláimat?
A mandaláról
és annak hatásáról már sokat hallottatok.
Amikor a
több éves pasztell-mandalákról áttértem az üvegmandalára úgy éreztem, hogy
valami pluszt szeretnék beletenni, hisz nagyon sokan festünk mandalát.
Mivel azt
tudtam, hogy a színeknek milyen hatása van a szervezetre, átgondoltam, mitől lenne a mandalám személyre
szabott. Ekkor döntöttem úgy, a születési adatok alapján megnézem milyen
életfeladat megoldására született az egyén, akinek festek.
Ekkor
elkezdtem a környezetemben mindenkit tesztelni, hogy a születési számai alapján
meg tudom-e mondani tényleg – ahogy azt Dan Millman könyvében olvastam – hogy
milyen feladatok elé állítja őt az élet.
Sok
esettanulmány után meggyőződtem, hogy igen, totális az összefüggés a születési
adatok, az annak alapján megállapított kódok, és az élettörténet között.
Ha tehát a
születési adatokat összeadjuk kijön egy két jegyű szám, melyet ismét egy
jegyűre redukálunk. /pl.26-kódja a 26/8
lesz!/
Ennek a
kódnak a ismeretében már tudom, hogy a 2-es, vagyis szakrális csakrára és a
6-os, a harmadik szem csakrára kell hatnia a mandalámnak. A 8-ast nem kell
külön figyelembe venni, mert az az angyali 2-es.
Ha egy ilyen
kódú embert kifaggatunk, tényleg a 2-es és 6-os csakráin lesznek kihívások,
vagyis a szenvedélyek kordában tartásában /2-es, szakrális csakra/ kap
feladatokat, valamint a tisztánlátás, megérzés témában /6-os, harmadik szem
csakra/.
Ezeket a
számokat születésünkkor hozzuk magunkkal. Mivel ilyen tanulási szándékkal
születünk le, életünkben pont a megfelelő embereket fogjuk bevonzani. A
szülőktől a tanárig, baráttól a párkapcsolatig pontosan olyan embereket fogunk
bevonzani, akik ezekre a témáknak
megfelelően adnak nekünk leckéket. Mert
az élet egy tanulás, a leckét pedig mi állítottuk össze, még odaát. Tehát még
leszületés előtt magunk választottuk meg a témákat, melyben fejlődnünk kell, és
természetesen bevonzzuk ezekhez a témákhoz a megfelelő „tanítóinkat”.
Sokszor
érezzük, hogy a kapcsolataink nem könnyűek, de ilyenkor jó, ha tudjuk, hogy mi
terveztük így, mi választottuk őket.
Amikor a történeteket már kellő távolságból tudjuk kezelni, meg is
köszönhetjük nekik a részvételüket, hisz nekik is sokkal könnyebb dolguk lett
vona, ha édesen, aranyosan viselkednének velünk. De akkor nem lett volna
lehetőség a tanulásra, fejlődésünkre.
A csakrákról
bővebben olvashatsz blogomban.
angol nyelven is..
